Trianon okai és következményei

“Trianon okai és következményei” címmel tartott előadást az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács meghívására dr. Raffay Ernő történész, a témakör egyik legismertebb és legelismertebb szakértője. A témaválasztás és az előadó személye nagyszámú érdeklődőt csalt a szűkösnek bizonyult EMNT-EMNP székházba.

Az előadó, a maga -gyakori utalásokkal megtűzdelt- mégis közvetlen és érthető stílusával, egy új anyaggal jelenkezett e témában. Elhangzott a “békeszerződés” diktátummá való átminősítése, ami már átment a köztudatba is, főleg miután tudvalevő, hogy pont a leginkább érintett fél, Magyarország, nem vehetett részt a végső szerződés előkészítésében.

Hallhattuk, hogy Brătianu miképp vezette félre Clémenceau-t mintegy tizedrészére lehazudva a magyar népesség lélekszámát. Valószínűleg a franciák hagyták is magukat félrevezetni, mert az érdekeik azt kívánták, hogy Németországnak a szövetségeseit feldarabolva lássák.

Raffay Ernő, az Antall kormány volt honvédelmi államtitkára, bevallottan revizionista. A teljes körű területi autonómiát, a trianoni diktátum kivédésére, nyugat-európai támogatás híján nem tartotta megvalósíthatónak. Sajnálatosnak tartotta, hogy hazája, a második világháború és főleg a 89-es fordulatok (a Szovjetúnió, Csehszlovákia, Jugoszlávia felbomlása utáni hatalmi vákuumhelyzetekben) számos határrevíziós lehetőséget elszalasztott. Azelőtt pedig 1977-ben, Nagyváradon Kádár egyértelműen lemondott a magyarokról.

Hiányolta a mindenkori magyar kormány kellően erőteljes kiállását az üldözött, elszakított nemzetrészek mellett, pedig Szlovákiától, Románián át Szerbiáig, ezek/mi a mai napig komoly üldöztetésnek vannak/vagyunk kitéve. Ami sok mindenkit meglepett: a horvátországi magyarság 90%-ban el is tűnt, amiről bizony túl kevés szó esett az idők folyamán.

Reményt kelt viszont, hogy az ezidáig szinte teljesen lefegyverezett Magyarország ismét kezdi növelni a honvédelmi költségvetését, hiszen haderő nélküli országot, mint azt Lindner Béla óta tudjuk, nem lehet komolyan venni.

A rendezvény a közönség vastapsa mellett zárult, amiután a történész saját könyveit dedikálta.